szerelem

"a szerelem

egy sötét verem"

egy nap csak múlt lesz

az agyban az üresség

két egymást ölelő kéz

lesz a történelem

van ki boldogan feledi

van ki meg is írja

és soha nem feledi 

2014.01.08.

elhallgatja a csendet.

2014.01.02.

megszökni a valóságból
az őrület szikrájától
lángra kap a sötétség
mérgező gőzt eregetve
fertőz meg
fojtogat 
mardos
majd mindent beborít
ez a fekete kosz
rám is rámtelepszik
saját magamtól megfoszt

2013 december

hideg kőpulton könyökölve
gondolatok testet öltve
elborult a sötétség az asztalon
gyertyával világítja meg
a fény tükröződik arcokon

képzelt képek környékeznek
majd nehéz fáradtság terít le
még talpon vagyok
végül lomhán tovább állok
képzelt képek környékeznek
fáradt sóhajok felszínre törnek
álomba ringat a mindenség

üres poharak fejtetőre állva
megáll a lendület is
a szám marad tátva

mese Hikarihoz

egyszer volt hol nem volt
és tulajdonképpen azt sem tudom mi
mert egy fura kérdés miatt elkezdtem aggódni
az éles színek hirtelen elhalványodnak
nyugtalan mozdulatlanságba borul az éj
fejem lefelé hajtva
a cipőm orrát nézve
ráeszmélek
ha van lent, fent is van
így az eget fürkészem

2013.11.25.

tizennyolc sorban

elhalt egy hang a levegőben a közte és köztem lévő üres térben mely elnyúlik, terjeszkedik visszapillantva, egy tekintetet hátra hagyva távolodik az aluljáróban

elillan, én neki intek pedig az előbb még itt ölelt meg itt. pont itt. nézd! mutatom magam ölelve kezeimmel a vonat lassan indul nélkülem

körülöttem árnyak úsznak el nagy a forgatag, én a sűrűjében megrekedve az időben ebben a felkavaró gondolattengerben nélküled

2013.11.15. 00:53