kiírtották a népek
az eszelős hajnalon magam hasaltam el
gyermeki emlékek tompán villantak fel
(már képekben beszélek.)
a hajnalt legyőzi a nap
a levegő megtelik bűzzel ha kíváncsi vagy
(pedig nincs miért.)
színekben úszva a színtelen kávémat kavarva kortyolom.
nem tudom ki vagy...
nem akarok többet mondani...
csak lökj el, belezz ki!
(de ilyen az emberi természet... úgysem bírom ki!)
amikor a hangok megszűnnek létezni akkor tombol a legnagyobb vihar
magány, fájdalom, akkora hogy szinte már mar
csukd be az ajtót.
de ne nyiss másikat!
