pillanat szilánkok gondolatok a havon lezárul a most széttörnek a könnyek meghal a holnap pedig a tegnap sem volt a pohár fenekén csillan a lét én fényében tündöklöm de a csend halott 2014.01.24. Szeged. Princess Material Laura
nincsenek gondolataim fejem üresen kong az asztalon a borosüvegek között fény teámba lóg az ezüst baráti érintése egy idegen kéznek itt (meg)nyugodhatok. 2014.01.24. Szeged. Laura Rokasuperhero Láma
verseket. lerajzolt lovakat és fákat. hangulatokat. érzéseket, melyek néha fájnak.
2014. január 14., kedd
fiolában lapuló érzelem görcsösen fekszik meg fenekén kétkedve a képzelet szabadulna, de fogva tartja magát bezárva köpné le saját kínját de arcába belehasít az öntudat ez torzítja el fintorát mely ádáz és mosollyá alakul át és ráncos mint egy csecsemőarc tétlenül köddé vész és közben integet én nem intek vissza de azt is ridegen.
szép szomorúság vegyült a boldog halálba megízlelném édeskeser nyugalmam de gyáva vagyok tovább szenvedek okot már nem is keresek csak megyek
megszökni a valóságból az őrület szikrájától lángra kap a sötétség mérgező gőzt eregetve fertőz meg fojtogat mardos majd mindent beborít ez a fekete kosz rám is rámtelepszik saját magamtól megfoszt
hideg kőpulton könyökölve gondolatok testet öltve elborult a sötétség az asztalon gyertyával világítja meg a fény tükröződik arcokon
képzelt képek környékeznek majd nehéz fáradtság terít le még talpon vagyok végül lomhán tovább állok képzelt képek környékeznek fáradt sóhajok felszínre törnek álomba ringat a mindenség
üres poharak fejtetőre állva megáll a lendület is a szám marad tátva