2014. október 22., szerda

megfakult fényképek hevernek
bagóval színezett kezembe temetve

elmém sárga
irigyen tekintek a múltba - ásva,
előkaparom
feledett darabkák szerte szórva
kávéval és vérrel leöntve
montázsban

az asztalon

2014. augusztus 30., szombat

üres sorok
 színtelen gondolatai az emberi agynak
 az ösztönző dolgok jelenleg kimaradnak
hivalkodó báb 
most az asztal alatt - önfeledten, - négykézláb mássz 
cukormáz
az ajkadon festék
 nyakadon foszladozó
 feslett nyakék
elszakadt idegszálam tépem
a műsor megy tovább
de az adás elmarad

















2014. március 30., vasárnap

a 14es villamos után (zöld padon)

hazudtam.  - én üres vagyok.
csak mindezt nem láttatom.

az őszinteség is mindenkinek mást jelent,
formálhat a mindenség, 
- de elfelejt.


én elveszem.

a 14-es villamos előtt (padon)

valahol és a most között
egyedül örököst
rothadó véráram
limitált kiadásban
elhagyva egy haldokló halottat
egy ijesztő magány vígasztal
édeskeser gyönyör egy beteg éjjelen
kimaradva,
 (szinte élvezem)
ahogy ez megöl bennem egy újabb teret

viszonylagos gátak rohannak el
(jó messze)
megszűnve a mámor is értékét vesztette
együtt
a kirekesztettséggel karöltve
egy nehéz álom kerülget
egy jövőkép eltűnt
képzeletben keresve
minden erőmet elvesztve
már nem élek csak létezem
lecke a lét
lépten remél
ülve táncoló
mozdulatok
leperegnek
a percek
a magasból
a mélybe
futószalagon gyártott szavak
határozzák meg
ami aztán a ködbe vész el

2014.03.28. Budapest

16.12