2014. október 22., szerda

megfakult fényképek hevernek
bagóval színezett kezembe temetve

elmém sárga
irigyen tekintek a múltba - ásva,
előkaparom
feledett darabkák szerte szórva
kávéval és vérrel leöntve
montázsban

az asztalon

2014. augusztus 30., szombat

üres sorok
 színtelen gondolatai az emberi agynak
 az ösztönző dolgok jelenleg kimaradnak
hivalkodó báb 
most az asztal alatt - önfeledten, - négykézláb mássz 
cukormáz
az ajkadon festék
 nyakadon foszladozó
 feslett nyakék
elszakadt idegszálam tépem
a műsor megy tovább
de az adás elmarad

















2014. március 30., vasárnap

a 14es villamos után (zöld padon)

hazudtam.  - én üres vagyok.
csak mindezt nem láttatom.

az őszinteség is mindenkinek mást jelent,
formálhat a mindenség, 
- de elfelejt.


én elveszem.

a 14-es villamos előtt (padon)

valahol és a most között
egyedül örököst
rothadó véráram
limitált kiadásban
elhagyva egy haldokló halottat
egy ijesztő magány vígasztal
édeskeser gyönyör egy beteg éjjelen
kimaradva,
 (szinte élvezem)
ahogy ez megöl bennem egy újabb teret

viszonylagos gátak rohannak el
(jó messze)
megszűnve a mámor is értékét vesztette
együtt
a kirekesztettséggel karöltve
egy nehéz álom kerülget
egy jövőkép eltűnt
képzeletben keresve
minden erőmet elvesztve
már nem élek csak létezem
lecke a lét
lépten remél
ülve táncoló
mozdulatok
leperegnek
a percek
a magasból
a mélybe
futószalagon gyártott szavak
határozzák meg
ami aztán a ködbe vész el

2014.03.28. Budapest

16.12

2014. február 6., csütörtök

Közhely

ott vagyok, ahová tartozom
az utca mindenkié

2011.04.09. Budapest, Liszt Ferenc Tér

2014. január 29., szerda

közös versek

szakaszosan ismétlődő szürke betontömbök
villamosról szemlélve lassan szalad a világ
kiszállnék, de félek eltévednék
bizonytalan tekintet közönyösbe megy át
és a zöld lámpa átvált
rothad ez az örökösen változó valóság

Ita
2014.01.27. Budapest

közös versek

pillanat szilánkok
gondolatok a havon
lezárul a most
széttörnek a könnyek
meghal a holnap
pedig a tegnap sem volt
a pohár fenekén csillan a lét
én fényében tündöklöm
de a csend halott


2014.01.24. Szeged.
Princess Material
Laura

közös versek

nincsenek gondolataim
fejem üresen kong az asztalon
a borosüvegek között fény
teámba lóg az ezüst
baráti érintése egy idegen kéznek
itt (meg)nyugodhatok.


2014.01.24. Szeged.
Laura
Rokasuperhero

Láma

2014. január 14., kedd

fiolában lapuló érzelem
görcsösen fekszik meg fenekén
kétkedve a képzelet
szabadulna, de fogva tartja magát
bezárva köpné le saját kínját
de arcába belehasít az öntudat
ez torzítja el fintorát
mely ádáz
és mosollyá alakul át
és ráncos mint egy csecsemőarc
tétlenül köddé vész és közben integet
én nem intek vissza de azt is ridegen.

szép szomorúság
vegyült a boldog halálba
megízlelném
édeskeser nyugalmam
de gyáva vagyok
tovább szenvedek
okot már nem is keresek
csak megyek

halálos félelem

halálosan fél a haláltól és belehal félelmébe
szíve elernyed
teste földre rogy
többet már nem rezzen

szerelem


"a szerelem
egy sötét verem"
egy nap csak múlt lesz
az agyban az üresség
két egymást ölelő kéz
lesz a történelem
van ki boldogan feledi
van ki meg is írja
és soha nem feledi 






2014. január 8., szerda

2014.01.02.

megszökni a valóságból
az őrület szikrájától
lángra kap a sötétség
mérgező gőzt eregetve
fertőz meg
fojtogat 
mardos
majd mindent beborít
ez a fekete kosz
rám is rámtelepszik
saját magamtól megfoszt


2014. január 1., szerda

2013 december

hideg kőpulton könyökölve
gondolatok testet öltve
elborult a sötétség az asztalon
gyertyával világítja meg
a fény tükröződik arcokon

képzelt képek környékeznek
majd nehéz fáradtság terít le
még talpon vagyok
végül lomhán tovább állok
képzelt képek környékeznek
fáradt sóhajok felszínre törnek
álomba ringat a mindenség

üres poharak fejtetőre állva
megáll a lendület is
a szám marad tátva