megfakult fényképek hevernek
bagóval színezett kezembe temetve
elmém sárga
irigyen tekintek a múltba - ásva,
előkaparom
feledett darabkák szerte szórva
kávéval és vérrel leöntve
montázsban
az asztalon
2014. október 22., szerda
2014. augusztus 30., szombat
2014. március 30., vasárnap
a 14es villamos után (zöld padon)
hazudtam. - én üres vagyok.
csak mindezt nem láttatom.
az őszinteség is mindenkinek mást jelent,
formálhat a mindenség,
- de elfelejt.
én elveszem.
csak mindezt nem láttatom.
az őszinteség is mindenkinek mást jelent,
formálhat a mindenség,
- de elfelejt.
én elveszem.
a 14-es villamos előtt (padon)
valahol és a most között
egyedül örököst
rothadó véráram
limitált kiadásban
elhagyva egy haldokló halottat
egy ijesztő magány vígasztal
édeskeser gyönyör egy beteg éjjelen
kimaradva,
(szinte élvezem)
ahogy ez megöl bennem egy újabb teret
viszonylagos gátak rohannak el
(jó messze)
megszűnve a mámor is értékét vesztette
együtt
a kirekesztettséggel karöltve
egy nehéz álom kerülget
egy jövőkép eltűnt
képzeletben keresve
minden erőmet elvesztve
már nem élek csak létezem
egyedül örököst
rothadó véráram
limitált kiadásban
elhagyva egy haldokló halottat
egy ijesztő magány vígasztal
édeskeser gyönyör egy beteg éjjelen
kimaradva,
(szinte élvezem)
ahogy ez megöl bennem egy újabb teret
viszonylagos gátak rohannak el
(jó messze)
megszűnve a mámor is értékét vesztette
együtt
a kirekesztettséggel karöltve
egy nehéz álom kerülget
egy jövőkép eltűnt
képzeletben keresve
minden erőmet elvesztve
már nem élek csak létezem
2014. február 6., csütörtök
2014. január 29., szerda
közös versek
szakaszosan ismétlődő szürke betontömbök
villamosról szemlélve lassan szalad a világ
kiszállnék, de félek eltévednék
bizonytalan tekintet közönyösbe megy át
és a zöld lámpa átvált
rothad ez az örökösen változó valóság
Ita
2014.01.27. Budapest
közös versek
pillanat szilánkok
gondolatok a havon
lezárul a most
széttörnek a könnyek
meghal a holnap
pedig a tegnap sem volt
a pohár fenekén csillan a lét
én fényében tündöklöm
de a csend halott
2014.01.24. Szeged.
Princess Material
Laura
gondolatok a havon
lezárul a most
széttörnek a könnyek
meghal a holnap
pedig a tegnap sem volt
a pohár fenekén csillan a lét
én fényében tündöklöm
de a csend halott
2014.01.24. Szeged.
Princess Material
Laura
közös versek
nincsenek gondolataim
fejem üresen kong az asztalon
a borosüvegek között fény
teámba lóg az ezüst
baráti érintése egy idegen kéznek
itt (meg)nyugodhatok.
2014.01.24. Szeged.
Laura
Rokasuperhero
Láma
fejem üresen kong az asztalon
a borosüvegek között fény
teámba lóg az ezüst
baráti érintése egy idegen kéznek
itt (meg)nyugodhatok.
2014.01.24. Szeged.
Laura
Rokasuperhero
Láma
2014. január 28., kedd
2014. január 14., kedd
fiolában lapuló érzelem
görcsösen fekszik meg fenekén
kétkedve a képzelet
szabadulna, de fogva tartja magát
bezárva köpné le saját kínját
de arcába belehasít az öntudat
ez torzítja el fintorát
mely ádáz
és mosollyá alakul át
és ráncos mint egy csecsemőarc
tétlenül köddé vész és közben integet
én nem intek vissza de azt is ridegen.
görcsösen fekszik meg fenekén
kétkedve a képzelet
szabadulna, de fogva tartja magát
bezárva köpné le saját kínját
de arcába belehasít az öntudat
ez torzítja el fintorát
mely ádáz
és mosollyá alakul át
és ráncos mint egy csecsemőarc
tétlenül köddé vész és közben integet
én nem intek vissza de azt is ridegen.
halálos félelem
halálosan fél a haláltól és belehal félelmébe
szíve elernyed
teste földre rogy
többet már nem rezzen
szíve elernyed
teste földre rogy
többet már nem rezzen
szerelem
"a szerelem
egy sötét verem"
egy nap csak múlt lesz
az agyban az üresség
két egymást ölelő kéz
lesz a történelem
van ki boldogan feledi
van ki meg is írja
és soha nem feledi
2014. január 9., csütörtök
2014. január 8., szerda
2014.01.02.
megszökni a valóságból
az őrület szikrájától
lángra kap a sötétség
mérgező gőzt eregetve
fertőz meg
fojtogat
mardos
majd mindent beborít
ez a fekete kosz
rám is rámtelepszik
saját magamtól megfoszt
az őrület szikrájától
lángra kap a sötétség
mérgező gőzt eregetve
fertőz meg
fojtogat
mardos
majd mindent beborít
ez a fekete kosz
rám is rámtelepszik
saját magamtól megfoszt
2014. január 1., szerda
2013 december
hideg kőpulton könyökölve
gondolatok testet öltve
elborult a sötétség az asztalon
gyertyával világítja meg
a fény tükröződik arcokon
képzelt képek környékeznek
majd nehéz fáradtság terít le
még talpon vagyok
végül lomhán tovább állok
képzelt képek környékeznek
fáradt sóhajok felszínre törnek
álomba ringat a mindenség
üres poharak fejtetőre állva
megáll a lendület is
a szám marad tátva
gondolatok testet öltve
elborult a sötétség az asztalon
gyertyával világítja meg
a fény tükröződik arcokon
majd nehéz fáradtság terít le
még talpon vagyok
végül lomhán tovább állok
képzelt képek környékeznek
fáradt sóhajok felszínre törnek
álomba ringat a mindenség
megáll a lendület is
a szám marad tátva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)