hideg kőpulton könyökölve
gondolatok testet öltve
elborult a sötétség az asztalon
gyertyával világítja meg
a fény tükröződik arcokon
képzelt képek környékeznek
majd nehéz fáradtság terít le
még talpon vagyok
végül lomhán tovább állok
képzelt képek környékeznek
fáradt sóhajok felszínre törnek
álomba ringat a mindenség
üres poharak fejtetőre állva
megáll a lendület is
a szám marad tátva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése