elhalt egy hang a levegőben
a közte és köztem lévő üres térben
mely elnyúlik, terjeszkedik
visszapillantva,
egy tekintetet hátra hagyva
távolodik az aluljáróban
elillan, én neki intek
pedig az előbb még itt ölelt meg
itt. pont itt. nézd!
mutatom magam ölelve kezeimmel
a vonat lassan indul
nélkülem
körülöttem árnyak úsznak el
nagy a forgatag,
én a sűrűjében
megrekedve az időben
ebben a felkavaró gondolattengerben
nélküled
2013.11.15. 00:53
2013.11.15. 00:53
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése