egyszer volt hol nem volt
és tulajdonképpen azt sem tudom mi
mert egy fura kérdés miatt elkezdtem aggódni
az éles színek hirtelen elhalványodnak
nyugtalan mozdulatlanságba borul az éj
fejem lefelé hajtva
a cipőm orrát nézve
ráeszmélek
ha van lent, fent is van
így az eget fürkészem
2013. november 26., kedd
2013. november 14., csütörtök
tizennyolc sorban
elhalt egy hang a levegőben
a közte és köztem lévő üres térben
mely elnyúlik, terjeszkedik
visszapillantva,
egy tekintetet hátra hagyva
távolodik az aluljáróban
elillan, én neki intek
pedig az előbb még itt ölelt meg
itt. pont itt. nézd!
mutatom magam ölelve kezeimmel
a vonat lassan indul
nélkülem
körülöttem árnyak úsznak el
nagy a forgatag,
én a sűrűjében
megrekedve az időben
ebben a felkavaró gondolattengerben
nélküled
2013.11.15. 00:53
2013.11.15. 00:53
a Költőtől kölcsönvett tíz szóval (részegen, szabadon) -
meggyűlt a bajom az erekcióval
az elektromágnes sem segít túlzottan
de azért neki állok,
majd csak valamit kitalálok!
elbasztam!
a vonzás törvénye az alkoholra szavazott
én meg követtem szavait
mellyel bölcsen elhalmozott!
mint egy szamár
egyedül
vodkát vedeltem
aztán legbelül
eltűnt valami...
így hát elindultam megtalálni
kihalt utcában
majd egy totál lerobbant buszmegállóban
kerestem a kedvem
de csak egy újabb szürkeséget láttam elmerengve
kezem a falba verve,
kukákat feldöntve
egy színekkel dekorált cipősdobozra leltem
benne,
telve
régen megsárgult fényképpel
valaki mosolyog
családik képek.. olyan boldog...!
valaki múltja,
így eldobva,
hogy baszná meg!
ettől még inkább magányos lettem!
kínomban minden papírt cafatokra téptem
majd alászállt az éjjel
és persze az utcai lámpák csak itt nem működnek megfelelően,
most motoszkálhatok vak sötétben!
minden olyan fekete...
ó! ez de hűen tükröz engem!
belegondolok,
majd kicsit belehalok
elmém elborult
már magamat pofozom
egy táblát is lefejeltem vagy hétszer!
éljen!
fáj. irgalmatlanul. belém mar ez a francos érzés
belém.
belém mar mint a fagyos dér az arcomba
szidom nevét a mindenhatónak!
sokáig fetrengtem még az utcán,
pontosabban egy kurva hideg padkán!
az ég megint változott,
most jól kivilágosodott.
játszadozva a színekkel
a feketéből lassan teljesen kék lett
ez az ördög műve, én mondom!
ó! nem is!
ez csak egy kibaszott kaméleon,
én tudom!
2013.11.15. 03:47
2013. november 12., kedd
neked
szép lassan felfalsz
felfalod a távolságot
köztünk
majd
megrekedve
az időben
eldobom a semmit
hogy elveszthessek valamit
örökre
2013. november 7., csütörtök
2013. november 4., hétfő
nincs
nincs mese. nincs valóság
nincs kiút. nincs távolság.
nincs kiút. nincs távolság.
nincs hajnal, nincs éjjel.
nincs álmom, csak tévely.
egyedül. mindig egyedül.
elhitetem hogy nincs ez így
majd legbelül
mégis leterít a magány
a közelben egy alak áll
én várok
csak várok
nem tudom mire...
mert nincs remény. nincs megoldás
mindez két külön világmert nincs remény. nincs megoldás
minden ajtó mögött csak egy újabb magány vár
2013. november 3., vasárnap
mozaik
minden és semmi
üres mozaiksorok
zene a levegő és avar az égbolt
őrült agy beteg tartalma lapokon
torz hullámban egyesülnek
szürke macskaként oson habjain a hangulat
a felhők az égen tovaillantak.
2013.11.02, Budapest
Láma, Ita, meg a mély én.
2013.11.02, Budapest
Láma, Ita, meg a mély én.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)