pǝqɹnʇsıp ʎldǝǝp ǝɥʇ

törött hangon hasaltam, aztán felmásztam egy oktávot a sötétben.
közhelyes sikátor kergetett meg a téren, hangtalanul sikoltottam, amikor láttam a holnapot, ami (mellesleg) nem jön el.
szeméttel színezett járda dekorálta kedvem, majd a  padka rúgott fel, hogy a gondolataimban ne mélyüljek úgy el.
szavak nélkül káromkodtam ízesen, amikor a döglődő nap az első sugarait mutatta meg
lesütött szemmel.
a laposüveg is a fényében úszott, mielőtt a Dunába dobtam volna bele
könyörtelen.
sodródó üveg, szikrázó szilánk...
egy könnyet vérző reggelen, levelet ír a kávém, amit az asztalon felejtettem.
kihűlt már, de én most is rá szomjazom...
leégett cigivel a kezemben
egyedül, hét milliárd emberrel.