a Költőtől kölcsönvett tíz szóval (részegen, szabadon) -

meggyűlt a bajom az erekcióval
az elektromágnes sem segít túlzottan
de azért neki állok,
majd csak valamit kitalálok!
elbasztam!
a vonzás törvénye az alkoholra szavazott
én meg követtem szavait 
mellyel bölcsen elhalmozott!

mint egy szamár
egyedül
vodkát vedeltem
aztán legbelül
eltűnt valami...
így hát elindultam megtalálni

kihalt utcában
majd egy totál lerobbant buszmegállóban
kerestem a kedvem
de csak egy újabb szürkeséget láttam elmerengve

kezem a falba verve,
kukákat feldöntve
egy színekkel dekorált cipősdobozra leltem
benne,
telve
régen megsárgult fényképpel

valaki mosolyog
családik képek.. olyan boldog...!
valaki múltja,
így eldobva,
hogy baszná meg!
ettől még inkább magányos lettem!
kínomban minden papírt cafatokra téptem
majd alászállt az éjjel
és persze az utcai lámpák csak itt nem működnek megfelelően,
most motoszkálhatok vak sötétben!
minden olyan fekete...
ó! ez de hűen tükröz engem!

belegondolok,
majd kicsit belehalok
elmém elborult
már magamat pofozom
egy táblát is lefejeltem vagy hétszer!
éljen!

fáj. irgalmatlanul. belém mar ez a francos érzés
belém.
belém mar mint a fagyos dér az arcomba
szidom nevét a mindenhatónak!

sokáig fetrengtem még az utcán,
pontosabban egy kurva hideg padkán!
az ég megint változott,
most jól kivilágosodott.
játszadozva a színekkel
a feketéből lassan teljesen kék lett
ez az ördög műve, én mondom!
ó! nem is!
ez csak egy kibaszott kaméleon, 
én tudom!


2013.11.15. 03:47

neked

szép lassan felfalsz

felfalod a távolságot

köztünk

majd 

megrekedve

az időben

eldobom a semmit

hogy elveszthessek valamit

örökre

élni

nincs

nincs mese. nincs valóság
nincs kiút. nincs távolság.

nincs hajnal, nincs éjjel.

nincs álmom, csak tévely.

egyedül. mindig egyedül.

elhitetem hogy nincs ez így

majd legbelül

mégis leterít a magány

a közelben egy alak áll

én várok

csak várok

nem tudom mire...
mert nincs remény. nincs megoldás

mindez két külön világ

minden ajtó mögött csak egy újabb magány vár

mozaik

minden és semmi üres mozaiksorok zene a levegő és avar az égbolt őrült agy beteg tartalma lapokon torz hullámban egyesülnek szürke macskaként oson habjain a hangulat a felhők az égen tovaillantak.

2013.11.02, Budapest

Láma, Ita, meg a mély én.

szerepjáték - 1

Pécsi hangulat

adott,
hangulat és bagó,
éjjeli fények,
az élet,
de a sör valamiért lassan fogy
versek az asztalon
itt és most.

2013. Szeptember 5, 23:45, Pécs-Cooltour




materializálódni kívánó gondolatok kergetőznek az asztalon a kávé körül
körbe-körbe ugrándoznak
majd megpihennek tollvégen
velem szemben a hangulatom ül
az ő sorai is megszaladnak
és az a távol egyre közelebb van.

2013. Szeptember 5, 21:35, Pécs (egy kávézóban)