üres sorok
 színtelen gondolatai az emberi agynak
 az ösztönző dolgok jelenleg kimaradnak
hivalkodó báb 
most az asztal alatt - önfeledten, - négykézláb mássz 
cukormáz
az ajkadon festék
 nyakadon foszladozó
 feslett nyakék
elszakadt idegszálam tépem
a műsor megy tovább
de az adás elmarad

a 14es villamos után (zöld padon)

hazudtam.  - én üres vagyok.
csak mindezt nem láttatom.

az őszinteség is mindenkinek mást jelent,
formálhat a mindenség, 
- de elfelejt.


én elveszem.

a 14-es villamos előtt (padon)

valahol és a most között
egyedül örököst
rothadó véráram
limitált kiadásban
elhagyva egy haldokló halottat
egy ijesztő magány vígasztal
édeskeser gyönyör egy beteg éjjelen
kimaradva,
 (szinte élvezem)
ahogy ez megöl bennem egy újabb teret
viszonylagos gátak rohannak el
(jó messze)
megszűnve a mámor is értékét vesztette
együtt
a kirekesztettséggel karöltve
egy nehéz álom kerülget
egy jövőkép eltűnt
képzeletben keresve
minden erőmet elvesztve
már nem élek csak létezem

lecke a lét
lépten remél
ülve táncoló
mozdulatok
leperegnek
a percek
a magasból
a mélybe
futószalagon gyártott szavak
határozzák meg
ami aztán a ködbe vész el

2014.03.28. Budapest
16.12

Közhely

ott vagyok, ahová tartozom
az utca mindenkié

2011.04.09. Budapest, Liszt Ferenc Tér

közös versek

szakaszosan ismétlődő szürke betontömbök

villamosról szemlélve lassan szalad a világ

kiszállnék, de félek eltévednék

bizonytalan tekintet közönyösbe megy át

és a zöld lámpa átvált

rothad ez az örökösen változó valóság

Ita

2014.01.27. Budapest