mozaik

minden és semmi üres mozaiksorok zene a levegő és avar az égbolt őrült agy beteg tartalma lapokon torz hullámban egyesülnek szürke macskaként oson habjain a hangulat a felhők az égen tovaillantak.

2013.11.02, Budapest

Láma, Ita, meg a mély én.

szerepjáték - 1

Pécsi hangulat

adott,
hangulat és bagó,
éjjeli fények,
az élet,
de a sör valamiért lassan fogy
versek az asztalon
itt és most.

2013. Szeptember 5, 23:45, Pécs-Cooltour




materializálódni kívánó gondolatok kergetőznek az asztalon a kávé körül
körbe-körbe ugrándoznak
majd megpihennek tollvégen
velem szemben a hangulatom ül
az ő sorai is megszaladnak
és az a távol egyre közelebb van.

2013. Szeptember 5, 21:35, Pécs (egy kávézóban)

kávéban ázik egy kedvelt szín,
az élesen világító nap szinte elvakít.
a fény akkora hogy már nem is látok,
hangulatom mostanra már meg sem találom.
ha becsukom a szemem gömböket számlálok
zajosan gurulnak én négykézláb mászom. 

nincs.

lágy fényben meglapult árnyékok között destruktív dallamok osonnak.
a lábujjon ágaskodó kíváncsiság tágas teret projektál.

egy mocskos kéz a semmiért nyúl -

az ablakból a vízcseppek leperegnek
képzeletben veled táncolok

a jelenből így lesz múlt.

a sarokban a szomorú cipőfűző kiadós sétára vár
a kedvemet most egy kidekorált kartondobozba zártam bele a megsárgult fényképek közé.

ma a képzeletbeli barátommal beszélgettem nem csak képzeletben
közelebb jött, egészen közel
nem tagadom, ledermedtem egészen!
letépve egy fátylat, egy távolság megszűnt létezni
teremtett egy újat,
egy új hangulatot véltem érezni.
lebénított. teljesen ledermedtem!
nem találva a szavakat, robot felelt helyettem.
elvitte a szókincsem is, mint látod...
az ész helyett a fejemben a semmi tátong.